Története

 

A szinkronúszás a múlt század fordulóján

A szinkronúszás kialakulásának kezdetén, a múlt század fordulóján az első versenyeket még férfiak részére tartották: 1891-ben Berlinben, majd 1892-ben Londonban. A sport kezdeti technikája az életmentő mozgásformákból és az úszástechnikákból alakult ki. A brit Royal Life Saving Society 1891-ben kiadott kézikönyvében már szerepelnek szinkronúszó elemek, bátorítva az úszókat azok használatára. A művészi vagy „díszes” úszás, illetve vízi balett, ahogy akkoriban nevezték, azonban hamarosan női versennyé vált.

A szinkronúszás művészetből sportággá válik

A sport népszerűvé válásában mérföldkőnek bizonyult az ausztrál Anette Kellerman 1907-ben New Yorkban bemutatott vízi balett előadása. Hivatalosan ő számít a szinkronúszás első jelentős képviselőjének. A következő 30 évben egyre több országban ismerték meg a sportágat, szinkronúszó egyesületek alakultak Ausztráliában, Kanadában, Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban is. A német nemzeti úszóbajnokságot (Lipcse, 1921) már műúszó hölgyek egy csapata nyitotta meg. Egy Münchenben rendezett versenyen, 1934-ben Kaethe Jacobi mutatott be lebegő formációkat egyesületével. A világon elsőként az 1924-ben rendezett Montreali tartományi úszóbajnokságon szerepelt önálló versenyszámként („Art of Graceful and Scientific Swimming”), melyen már kizárólag nők vehettek részt. A bajnok Margaret (Peg) Seller, később a kanadai nemzeti bajnokságokat is megnyerte (1925-28). Peg Seller kulcsszerepet játszott a szinkronúszás sportággá válásának minden fázisában azáltal, hogy kidolgozta a sport szabályait, a bírói szabványokat és nemzetközi szinten segítette a sportág elismerését.

Az Egyesült Államokban Katherine (Kay) Curtis a chicagói egyetemen alapított egy vízi balett egyesületet a húszas évek elején, majd 60 műúszóval mutatkozott be a chicagói világkiállításon 1934-ben. Norman Ross, olimpiai bajnok gyorsúszó (1920) ekkor, a felkonferálás során használta először a „szinkronúszás” elnevezést. A 40-es és 50-es években készült hollywoodi filmekben Esther Williams, amerikai gyorsúszóbajnok, mint filmsztár tette igazán ismertté és népszerűvé a szinkronúszást.  

Az olimpiai elismerés

1952-ben a fiatal sportág bemutatkozott a Pán-Amerikai Játékokon Buenos Airesben, illetve az Olimpiai Játékokon, Helsinkiben.  Az első hivatalos nemzetközi versenyt a következő Pán-Amerikai Játékokon, Mexikóban rendezték meg, 1955-ben, ahol a solo, duo és csapat bajnoki címeket az Egyesült Államok nyerte el. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság azonban még nem volt meggyőzve, így 1960-ban Rómában, 1964-ben Saporóban, 1968-ban Mexikóvárosban újra bemutatkozott az amerikai csapat. Végül hivatalos olimpiai sportággá az 1984-es Los Angeles-i játékokon vált, ahol két versenyszámban, egyéniben és párosban avattak olimpiai bajnokot. Párosban az első olimpiai aranyérmet az amerikai Tracie Ruiz és Candy Costie nyerte, majd másnap Ruiz megnyerte az egyéni versenyt is.

1984-től 1992-ig ez a két versenyszám szerepelt az Nyári Olimpiák programjában, majd 1996-ban kizárólag a csapatversenyt engedélyezték. A 2000-es olimpiai játékokon ismét engedélyezték a páros versenyeket is.

Világ- és Európa-bajnokságok

A szinkronúszást a FINA 1968-ban ismerte el hivatalosan, mint negyedik vízi sportágat az úszás, műugrás és a vízilabda mellett. Szinkronúszásban az első FINA Világbajnokságot 1973-ban rendezték Belgrádban az Egyesült Államok, Kanada és Japán részvételével. Az amerikai csapat összetett győzelmet aratott.

A Világbajnokságokon 1973-tól 2001-ig solo, duo, csapat versenyszámok szerepeltek, 2003-tól hozzávették a szabad kombinációs kűrt is. 2007-ben a solo, duo és a csapatversenyeket megosztották rövid és szabad programra. A 2009-es Világkupán debütált a látványos „highlight” versenyszám.

1974-ben a kanadai Ottawában tartották meg az első nemzetközi szinkronúszó konferenciát. Az első Világkupát 1979-ben Tokióban rendezték.

1989-ben immár a IV. FINA Világbajnokságot rendezték meg Párizsban, és sor került az első FINA Junior Világbajnokság megrendezésére Caliban, Kolumbiában. Mindkét versenyen minden versenyszámban az Egyesült Államok versenyzői szereztek elsöprő győzelmet.

Európában 1974-ben a Bécsben megrendezett Európa-bajnokságon szerepelt először a szinkronúszás. Az aranyérmeket soloban, duoban és csapatban is Nagy Britannia nyerte.

A legsikeresebb: Oroszország

Az 1990-es évektől Japán, Franciaország, Spanyolország mellett az orosz versenyzők kerültek a sportág élmezőnyébe. Az 1997-es Világkupán és az 1998-as FINA Világbajnokságon az orosz Olga Sedakova nyerte a solot, valamint a duót partnerével, Olga Brusnikinával, megtörve az addigi amerikai fölényt. A csapatversenyben is orosz aranyérem született. Olga Sedakova lett a negyedik szinkronúszó sportoló, aki ugyanazon a bajnokságon megnyerte az összes aranyérmet. (Teresa Andersen (USA) az első Világbajnokságon nyert, 1973-ban, Carolyn Waldo (Kanada) 1986-ban, és Becky Dyroen-Lancer (USA) 1994-ben.)

Az orosz versenyzők sikersorozata azóta is töretlen. Technikai tudásuk, az elemek kivitelezésének gyorsasága, a kűrök művészi koreográfiája iránymutató a többi ország számára.

Napjainkban

2014-ben a FINA engedélyezte férfiak indulását is a versenyein. A 2015-ös úszó-világbajnokságon megrendezik a vegyes párosok versenyét. 2021-ben az elképzelések szerint, már a csapatversenyben is szerepelhetnek férfiak.

Versenynaptár